A Te arcodat keresem Uram

Hosszú felkészülés végére ért Turtureanu Róbert, és gyermekkori vágya teljesült azzal, hogy pappá szentelte őt Schönberger Jenő püspök július 7-én, a hívekkel telt szatmárnémeti Székesegyházban.

Meghatódott tekintetek követték, ahogy tizenegy órakor püspöke illetve az egyházmegye papsága kíséretében belépett a templomtérbe és elfoglalta helyét az oltár mellett. Sokan imádkoztak érte, Schönberger Jenő püspök már a szentmise elején köszönetet mondott mindenkinek, aki imájával kísérte a szentelendőt, hivatása fejlődésében: "Megköszönöm mindenkinek, aki imádsággal, munkával vagy bármilyen más formában segítette szentelendő testvéremet ide az oltárhoz. Köszönöm a Jóistennek a hivatás kegyelmét, neki pedig azt, hogy elfogadta. Nagy öröm az egyházmegyének, amikor püspök papot szentelhet. Nagy öröm nekem és kívánom, hogy sok öröme legyen az újonnan szenteltben a paptestvéreknek, híveknek egyaránt."

Az evangéliumi rész felolvasását követően, a papszentelés szertartásának elején Turtureanu Róbert püspöke, a papok és a hívek elé állt, név szerint mutatták be őt. Ezután hangzott el a homília, amelyben Schönberger Jenő püspök azt kérte a szentelendőtől, legyen a misszió embere, az imádság embere, Krisztus szeretetének hiteles tanúságtevője, valamint végezze örömmel szolgálatát.

"Szentelendő testvérem, légy a misszió embere. A pap fő küldetése: Istent vinni az embereknek. E küldetést a pap képes megvalósítani, mert Isten választotta ki őt, Vele, Benne és Érte él. A pap eggyé forr Krisztussal, mint a szőlővessző a szőlőtővel. Csak így lesz képes a Jézus Krisztusban megtestesült Istenhez vezetni az embereket, és megmutatni az ő szeretetét.

<< Légy az imádság embere, mielőtt prédikátor lennél!>> – üzeni ma neked Szent Ágoston. Mert minden pap arra kapott meghívást, hogy az imában találkozzon Krisztussal, hogy megismerje és szeresse őt a kereszt útján is, mely a szeretet szolgálatának tevékeny és önmegtagadó útja.

<< A Te arcodat keresem Uram!>> – választott jelmondatod bizonyítsa és tanúsítsa Isten iránti szereteted hitelességét. Ezáltal fog visszatükröződni Krisztus irgalmas és minket szerető arca elsősorban rajtad, majd pedig a híveken is. A szép Jézus képe ragyogjon benned, s akkor tetteidben is jóemberként mutatkozol meg.

Légy Krisztus szeretetének hiteles tanúságtevője. Az Eucharisztiában, az örök élet kenyerének nagylelkű kiszolgáltatójaként mindig arra vagyunk meghívva, hogy Krisztus szeretetének szépségét és mélységét szemléljük, és Szent Szívének szeretetét megkülönböztetés nélkül mindenkire kiárasszuk, legfőképpen a szegényekre és a gyengékre, a legszegényebbekre, vagyis a bűnösökre. Tedd ezt folytonos, alázatos és szerető szolgálattal. Ahogy te fogalmaztad, úgy, hogy szeretetet pazarló pap lehess.

Arra kaptál meghívást, hogy 'megtört kenyérré' válj 'a világ életéért', hogy Krisztus szeretetével szolgálj mindenkit, úgy ahogy Jézus tette a 'legvégsőkig' szeretve minket. Így az Eucharisztia életedben azzá válik, amit jelent a szertartásban. Krisztus áldozata a megszabadulás misztériuma, csúcs és forrás."

A főpásztor végül azt kérte a szentelendőtől és minden paptól, ragyogtassák fel identitásuk lényegét: "Törődjünk azzal, hogy felragyogtassuk valódi identitásunkat, annak lényegét, és a legkeserűbb nehézségek ellenére is végezzük örömmel szolgálatunkat, mely identitásunkból fakadóan szenvedélyes, missziós szolgálat, és a hívekkel együtt fáradhatatlanul kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Vannak hivatások, de nekünk is segítenünk kell, hogy erre igent mondjanak."

A szentbeszédet követően Turtureanu Róbert a püspök elé járult, összekulcsolt kezét az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígért. Az önátadás jeleként leborulva - ezzel is kifejezve, hogy egészen Istennek, és a rá bízott lelkeknek szenteli magát -, a hívek pedig térdelve énekelték a Mindenszentek Litániáját. A szentelés leglényegesebb része a kézrátétel és a felszentelő ima volt, melynek során a püspök az eléje járuló szentelendő fejére tette a kezét, és csendben imádkozott felette, majd a jelenlevő papság is ezt tette. Az újonnan felszentelt Turtureanu Róbert, korábbi plébánosa, Lieb József tiszteletbeli kanonok segítségével beöltözött a papi módra viselt stólába és miseruhába, majd a püspök megkente kezét krizmával, hiszen így valósul meg az írás szava: „Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket" (Iz 61,1). Az áldozati adományok átadása során kezével érintette az ostyát és a kelyhet a borral, annak jeleként, hogy a papszentelésben hatalmat kapott, hogy a szentmiseáldozatot bemutassa. Ezután a püspök békecsókkal köszöntötte őt, majd a papság is ezt tette, Krisztus barátságának jeleként: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, hanem barátaimnak mondalak titeket" (Jn 15,15).  A papszentelés szertartását követően a szentmise a felajánlással folytatódott.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott Turtureanu Róbert szüleinek, nagyszüleinek és dédszüleinek minden áldozatukért, és további imát kért tőlük, de minden hívétől is a hivatásokért. A templomból kilépve Turtureanu Róberthez sokan odaléptek gratulálni, jókívánságaikat átadni, áldását kérni. Ezt ugyanakkor holnap is megtehetik a hívek, amikor az újmisés otthon, Nagybányán bemutatja első szentmiséjét, primíciáját a Szentháromság templomban, délután öt órától.